St. Ursula Schule 1995 tavasza. Az Orsolya Rendi "Szt. Angela" Általános Iskola Ady Endre utcai épületében javában folytak még az átalakítási munkálatok, amikor megérkezett Németországból, Würzburgból az ottani Orsolya rendi lánygimnázium (St.-Ursula-Schule) igazgatónője Schwester Petra Brillinger. Érettségiző diákjaival már húsz éve rendszeresen látogatott Magyarországra, hogy megismertesse velük, milyen az élet a vasfüggönyön túl. Amint tudomására jutott, hogy az Orsolya Rend visszakapta az iskola épületét, azonnal fölajánlotta a cserekapcsolat lehetőségét Félix atyának, iskolánk akkori igazgatójának. 1995 óta évről évre 35 - 40, elsősorban 7 - 8. osztályos gyerek utazik 8 napra Würzburgba, majd látja itthon cserepartnerét vendégül. Würzburg 1300 éves város, a világörökség része, püspöki székhely. Csodálatos műemlékei - Festung, Residenz, Käppele - évről évre tudnak újdonságot nyújtani még a visszatérő diákoknak is. A csereutak során sok kedves élményben volt részünk: Egész napos kirándulások során eljutottunk Fuldába, Rothenburgba, Bambergbe, Nürnbergbe, Bad Windsheimbe, Bad Kissingenbe. Kirándulások, sportversenyek, vetélkedők, a város fölfedezése "Rally" feladatlappal a kezünkben és gyárlátogatás is volt a programokban. A városházán Würzburg polgármestere köszöntött bennünket cserekapcsolatunk 5. évfordulója alkalmából. Közösen készítettünk naptárt Magyarország milleneumi évfordulója tiszteletére, Az ügyes kezűek évről évre kedves, maguk készítette ajándékokkal térhettek haza (batikolt munkákkal, festett textiltáskával és pólóval, ablakképekkel, kavicsdíszekkel). "Ahány ház, annyi szokás". A kint töltött hét alatt gyerekeink belelátnak egy kicsit a másik nép életébe, szokásaiba, és ami természetesen nagyon fontos, lendületet kapnak a német nyelv tanulásához. Magyar Margit Budapesti program (2005.) Würzburg 2005. nyarán Június 28-án kora reggel mindenki álmosan és fáradtan érkezett a Batthyány térre, ahonnan 6-kor indultunk Würzburgba. Az út sokáig tartott, mert Regensburgban megálltunk városnézésre. A buszban elfoglaltuk magunkat, jól szórakoztunk. Volt, aki zenét hallgatott, volt aki kötelező olvasmányt olvasott, és megnéztük az Abigél c. filmet is videón. Egész napos utazás után, este 8-kor érkeztünk meg az iskolához. A partnereink és családjuk már az iskola előtt vártak bennünket. Az idén új családhoz kerültem. Nagyon kedvesek voltak, minden kívánságomat lesték. A szoba ugyan egy kicsit kicsi volt, de azért nagyon kellemes, mert az ablaka a kertre nézett. Este sokáig fönt voltunk, szórakoztunk, így aztán másnap elég fáradtak voltunk. Másnap, szerdán délelőtt a püspöki rezidenciába mentünk. Nagyon szép és régi, csakhát már negyedszerre láttam, és sok újat nem hallottam. Délután egy vadonatúj kiállításra vittek bennünket. Az volt a címe, hogy Kultursprache. Láttunk Vasarely képet, és hozzá "hasonlókat". A tárlatvezető pedig nem elmondta, hanem rávezetett bennünket, hogy mivel érik el a művészek ezeket a hatásokat. Végül mi magunk is készítettünk ilyet. Aznap délután Ochsenfurth, egy közeli kisváros volt a programunk. A nevét a legenda szerint onnan kapta, hogy amikor az ellenség szorongatta, és már majdnem kiéhezett a város, az egyetlen megmaradt ökrüket félbe vágták, és kidobták a várfalon. Az ellenség azt hitte, hogy nekik még rengeteg tartalék eleségük van, hogy így dobálóznak fél ökrökkel, és elvonult. Csütörtökön az ásványtani múzeumba mentünk. Maketten láttuk a Föld szerkezetét, a vulkán kitörését. Megtapogathattuk a különböző vulkáni eredetű kőzeteket, és vásárolhattunk is ezt-azt. A végén mi hárman, barátnők egy kis kalandba keveredtünk. Amikor a visszainduláshoz gyülekeztünk, még gyorsan elszaladtunk a mosdóba (anélkül, hogy szóltunk volna), és a csoport nélkülünk indult el a busz végállomásához. Mire megtaláltuk a megállót, a busz már elindult vissza a városba, és még láttuk, ahogy a többiek integetnek nekünk. Fogalmunk sem volt róla, hogy a buszon még indulás előtt megszámolták a gyerekeket, és Margit néni leszállt, hogy megkeressen minket. Persze, sehol sem talált, végül fölszállt a következő járműre, és jó mérges volt, amikor mi is befutottunk. Azt mondta, hogy izgult értünk. Ő még nem tudja, hogy mi el szoktunk veszni, de mindig előkerülünk. Délután választani lehetett a strand és a kézműves foglalkozás között. Gyönyörű idő volt, és tudtam, hogy a Dallenbergbadban a műugródeszkákról is lehet ugrálni, ezért ezt választottam. A többiek az iskolában Aloysia nővér vezetésével kartondobozok tetejét díszítették színes üveglapocskákkal, és a végén a doboz oldalát is befestették. Igazán szépek lettek. Pénteken reggel "iskolába" mentünk, megnéztük partnereink első óráit. Én testnevelés órán voltam és nagyon csodálkoztam, mennyire nem mozognak a lányok. Többnyire a padon ücsörögtek, és csak a végén kezdtek el futkározni, amikor a tanár már nem tudta nézni a lustaságukat. Az iskolai óra után a Bajor Rádió és TV (Bayerischer Rundfunk) stúdiójában vártak minket, ahol helyi eseményekről szoktak adásokat készíteni. Mostmár tudom, hogy a tudósítók mögé hogyan kerül a háttér, és hogy az időjárásjelentésnél a meteorológusok miért mutogatnak olyan furcsán bizonytalanul a térkép előtt. Délután minigolfoztunk. Ez nagyon jó program lett volna, a baj az volt, hogy eleredt az eső. Utána mindenki hazament. Értem elfelejtett jönni a partnerem, így egy órát vártam az esőben. Szerencsére az édesanyja aztán hazavitt, és kárpótlásul elvittek este moziba. A szombat mindig az egésznapos kirándulás napja. Ebben az évben Fuldába mentünk. Az én partnerem sajnos nem tudott ide eljönni, de sajnálhatja, mert ez a város igen különleges volt. (Még zenélő órájuk is volt.) Az ótemplomban a magyarok is meg a németek is énekeltek egy-egy éneket, és a bácsi, aki ott felügyelt, azt mondta, hogy a mienk nagyon szép volt. Utána még elgyalogoltunk egy gyerekek számára berendezett múzeumba, ami nagyon hasonlít a mi Csodák palotája nevű múzeumunkra. Itt a fő látványosság egy óriási emberi szívmakett volt, amibe be lehetett mászni, a szívkamrákon végigmenni. Végül egy rúdon leereszkedve jutottunk a "kijárathoz". Ott aztán mindenki megállt, és Zsófi néniéket leste, hogyan másznak ki négykézláb a "szívből". Késő este értünk haza a vonattal. Szerencsére másnap nem kellett korán kelnem, mert ezt a napot a családokkal töltöttük. Jó sokáig aludtam, aztán elmentünk egy japán rendezvényre. Mindenféle japán jelmezbe öltözött színészek egy kis színdarabot adtak elő, de sajnos nem értettem. Utána egy német strandra mentünk, ahol négy csúszda volt és hatalmas medencék. Egészen jót fürödtünk ahhoz képest, hogy nagyon hideg volt a víz. Még a partnerem anyukája is csúszdázott velünk! Este együtt készítettük el a vacsorát. Én is segítettem, és szerencsére nem rontottam el. Finom lett. Ez egy igazi pihenőnap volt, amikor nem kellett egyik programról a másikra sietni. Az utolsó előtti nap reggelén még ellátogattunk a botanikus kertbe, utána ki-ki arra mehetett a városban, amerre akart. 3 órakor kezdődött a mise az iskola kápolnájában, amin a németek egy kis tanulságos történetet adtak elő. A címe az volt, hogy Együtt sikerül (Zusammen gelingt es). Utána az iskolaudvaron vendégül láttak bennünket mindenféle ennivalóval és süteménnyel. Frau Seiff, Petra nővér testvére az idén is két nagy vájdling bekevert tésztából sütött nekünk Waffel-t. (Ennek minden évben nagy sikere van.) Végül eljött a búcsúzás reggele. 7 órakor indultunk nagy integetés közepette a Franziskanerplatz-ról, és este későn, nagyon fáradtan de élményekkel tele érkeztünk haza. Ezúton szeretném megköszönni Petra nővérnek és mindenkinek, aki lehetővé tette, hogy ebben az évben is eljussunk Würzburgba. Zsembery Lilla Budapesti program (2006.) Würzburg 2007. nyarán Június 27-én, szerdán, reggel 6-kor indultunk Würzburgba. Az egész napos utat Ausztriában megszakítottuk, hogy megnézzük a melki bencés apátságot. Ez az osztrákoknál hasonlóan nagy jelentőségű apátság, mint nálunk Pannonhalma. A most látható épületegyüttes barokk stílusú, a Duna fölé magasodó dombon áll. A helyi idegenvezető megmutatta a múzeumot, és a híres könyvtárat, utána a templomot néztük meg. Würzburgba este 8-ra érkeztünk meg. Bár a német lányok egy-két kivételtől eltekintve szőkék, mégis hamar megtaláltam a cserepartneremet, hiszen tavasszal volt már nálunk egy hetet Budapesten. Nagyon kíváncsi voltam a már családra és arra, hogy hol laknak. Kedves, figyelmes emberekhez kerültem. A házuk új volt, de régi bútorokkal berendezve, mert a szülők ezeket gyűjtik. Rengeteg régi, apró tárgy díszítette a szobákat. Napközben közös programokon vettünk részt, az estét pedig ki-ki a "családjával" töltötte. Ilyenkor társasozunk, vagy filmet néztünk. A közös programok általában reggel 8-kor kezdődtek. Csütörtökön délelőtt a Festungban, erődítményben jártunk. Az idegenvezető sok érdekeset mesélt arról, hogy hogyan építették meg a több mint 100 méter mély kutat, ami a vár közepén van. Mellette áll egy 1525-ben készült magas, kerek torony, amit börtönnek is használtak. A rabokat kötélhágcsón engedték le az alsó részbe, aminek se ajtaja, se ablaka nem volt. Így bocsátották le nekik az ételt is. Aki sokáig raboskodott itt, az ebben a sötétben meg is vakult, mire kiszabadult, és ez a középkorban nagyon súlyos büntetés volt. Délben kaptunk egy kis szabad időt, amit a városban töltöttünk. Később két részre osztottak bennünket, magyarokat. Az egyik csapat minigolfozni ment, a másik kézműves foglalkozáson vett részt. Díszdobozt készítettünk: a doboz tetejére mozaikkövekből mintát ragasztottunk, aztán körbefestettük a dobozt. Aloysia növér vezette a foglalkozást. Ő egy nagyon idős, kedves apáca. Sokat segített nekünk. Pénteken a Siebold múzeumban jártunk. Ő egy wüzburgi orvos volt, aki Japánban élt sokáig, és ott bevezette a himlő elleni oltást. Ez az orvos még a japán tankönyvekben is szerepel, tananyag! A múzeum kicsi volt, de az idegenvezető sokat mesélt. Érdekes volt a japán teázó helyiség! Ezen a napon néztük meg a Domot, aminek alapjait a XI. században rakták le. Az idők folyamán többször leégett, a II. világháborúban lebombázták, de utána újjáépítették. Az épen maradt részeket meghagyták abban a stílusban, ahogyan voltak, a többit modern elemekkel pótolták. Így aztán mindenféle stílus keveredik benne, és így együtt elég furcsa látvány. Délután a hideg és esős idő miatt megváltozott a program, moziba mentünk. A Shrek 3-at láttuk németül, így ez nyelvgyakorlásnak is számított. Szombaton mindig egész napos kirándulás a program. Ebben az évben Rothenburgba utaztunk. Ez a város egy régi kereskedőváros, híres a sok épen maradt középkori házáról (Fachwerkhaus). Az időjárással ezen a napon sem volt szerencsénk. Nagyon hideg volt, és szemerkélt az eső is. Még jó, hogy a kiutazás előtt Petra nővér megtelefonálta Magyarországra, hogy ilyen rossz idő várható, és vittünk magunkkal meleg holmit is! A vasárnap a családi nap. Ilyenkor a vendéglátó családok gondoskodnak a programról. Mi vadasparkba mentünk. Magunkkal vittük a család kedvencét, a kutyát is, hogy megsétáltassuk. Templomban sajnos nem voltunk. Rimpar egy kis falu nem messze Würzburgtól. Hétfőn délelőtt oda látogattunk, megnéztük a várat, és benne a pékmúzeumot. Itt is volt börtön. Még néhány rajzot és feliratot is lehetett látni a falon, amit egykor a rabok karcoltak oda. Délután az iskolában maradtak, akik a múltkor minigolfoztak, és most ők vettek részt a mozaikos kézműves foglalkozáson. A magyarok másik fele pedig minigolfozni ment. Az utolsó napon élményfürdőben jártunk (Nautiland). Egész délelőtt csúszdáztunk, sőt még a gyerekmedencét is kipróbáltuk, mert ott hullámzott a víz. Délután a hálaadó misén vettünk részt, majd a búcsúparti következett az elmaradhatatlan partizán játékkal. Ez volt a tavaszi budapesti csata visszavágója, és megint mi, magyarok nyertünk! Szerdán reggel 7-kor indultunk haza Magyarországra. Fáradtak voltunk, és már örültünk, hogy hazaérkezünk. Jól éreztem magam Würzburgban, lehet, hogy jövőre is megyek. Pecze Ilona 7.b Budapest (2008.) Würzburg (2008.)