Technika órák a Szent Angélában
A technika órákon egyre több mindennel tudunk foglalkozni. Köszönet ezért a szülőknek, akik nagyon sok mindent küldtek be a gyerekeknek, köszönet az iskolának és az iskola alapítványának az anyagi támogatásokért. Talán az egyik, az iskola részéről legtöbb költséggel járó tantárgy a technika, de azt szoktam mondani, hogy könyv mellett üldögélve nincs értelme technika tanulásáról beszélni. Látva a gyerekeket, azt gondolom "megéri".
Igyekszünk sok minden olyan dolgot kipróbálni, megtanulni, amivel bár lehet, hogy itt az órákon találkozunk elsőként és utoljára, mégis az a véleményem, hogy senkinek sem válik kárára, ha megismerkedik a bennünket körülvevő technikai környezet sokszínűségével, bizonyos szinten annak működésével, illetve a különböző anyagok tulajdonságaival, alakíthatóságukkal, a velük való munkával.
Természetesen a gyakorlati munkákon kívül szükséges az elméleti ismeretek megszerzése is, mert jó ha tudjuk, hogy mit tartunk a kezünkbe, mit mire célszerű és szabad használni, mi hogyan és miért működik. Olyasmikről is beszélgetünk, amit majdan felnőttként, családban élve a mindennapokban is ügyesen föl tudunk használni, esetleg az órákon elkészült egyszerű tárgyak, az első saját palacsinta ízei, kedves emlékké válnak valamiért. A technika órák egy kicsit az életre való nevelésről is szólnak. Fejlődik a gondolkodás, a kézügyesség, a kreativitás. Megtanuljuk a közlekedés legalapvetőbb szabályait, megértjük, hogy miért lesz világos a szobában, ha fölkapcsoljuk a villanykapcsolót, próbáljuk fölfedezni miért fontos a környezetünk és a természet védelme, sokat dolgozunk fával, megtanuljuk hogyan készül a palacsinta a paprikás krumpli, a lecsó, a brassói...
Technika órákon azt szoktam mondani, hogy nagyon keveset kell tanulni... új dolgokat. Mindaz amiről itt szó van, visszaköszön más tantárgyak remélhetőleg elsajátított ismeretanyagaként. Vagy megalapozza a későbbi tudást. "Kitágul a világ" az érdeklődő gyermekek számára. Biztos vagyok benne, hogy valóban nagyon sok minden az életben mindenkinek a saját maga hozzáállásán múlik. Ha valamit meg akarok csinálni, azt meg is fogom tudni csinálni, de ugyanez fordítva is igaz. Ha valami sikerül, van egy jó élményem és már megérte, hogy megpróbáltam. Éppen ezért nincsenek ügyesebb és ügyetlenebb gyerekek. Kevesen vannak akik kalapáccsal, fúrógéppel vagy éppen mosogatószivaccsal esetleg fakanállal a kezükben látják meg a napvilágot. A többieknek ezeket az eszközöket meg kell ismerniük, hogy használni tudják és esetleg meg is szeressék azokat.
Lányok és fiúk külön járnak egy-egy félévet technika órákra. Ennek egyszerű az oka. Ha nem is mindent, de vannak dolgok, amiket más súllyal tanulnak lányok és fiúk. Leányaink is fúrnak-faragnak, de a fiúk is kipróbálhatják a sütés-főzés tudományát.
Álljon itt néhány elkészült munka fotója és egy pár elkapott pillanat a konyhatudomány világából.
Végezetül szeretnék kérni valamit azoktól, akikhez eljut az üzenet. Említettem, hogy sok kiadással járnak az órák. Próbálok racionálisan tervezni, számolgatni, átcsoportosítani, fölhasználni a maradék anyagainkat is, de időről-időre szükség van az utánpótlásra. Ez változó, hogy mikor mit kell megvásárolnunk. Ha valaki úgy érzi, és megteheti, hogy szívesen támogatná a gyermekeket, az Ő munkájukat anyagilag is, kérem, hogy az alapítvány számláján keresztül ezt tegye meg! Csekkeket az iskola titkárságán lehet kérni. Fontos, hogy a befizetési bizonylat visszakerüljön hozzánk, mivel így tudjuk nyomon követni az adományokat. Előre is nagyon szépen köszönjük!
Mindenkinek, azoknak is akik most járnak és azoknak is akik járni fognak az óráimra azt kívánom, hogy valóban megértsék a környezetünk "működését", fölfedezzék a szépet az alkotás örömét, legyenek jó élményeik s majdan emlékeik is a technika órákról!
Zsolt bácsi
Munkák:
Konyhatudomány:
Adományok:
